Kedvenc könyveim 2014-ben

Sziókaaa :)

Arra gondoltam, hogy összeszedem a kedvenc könyveim. Előre bocsájtom, hogy nekem nem lesz TOP15 meg ilyenek... a kedvenc azért kedvenc ( véleményem szerint ) mert kiemelkedik valamiért a többi közül és ebből adódóan kevés van belőle.
Azt is hozzá kell tennem, hogy én nem azok közül választottam amik idén jelentek meg, hanem amiket idén olvastam.
Na lásssuuuuk...

1. Veronica Roth - Divergent
Imádtam. Ez az év kedvence számomra. Azért tettem az első helyre, mert (mint ahogy már egyszer leírtam) a "megszokott lázadástól" eltérő. Mármint nem a lázadásra értem, hogy eltér hanem maga a rendszer...és ezáltal ugye az egész más.. :D:D
Nagyon szerettem , pacsi az írónőnek, pacsi annak aki elolvasta, meg igazából pacsi mindenkinek :D

2. Katy Evans - Real
Hát őőőm... :D Nem igazán tudom megmagyarázni semmilyen értelmes indokkal, egyszerűen csak nagy benyomást tett rám. Az első ilyen típusú könyv volt ..és nekem nagyon is tetszett! Megmondom őszintén...azóta kedvet kaptam ilyen témájú könyvek olvasásához.. :D

3. Rómeó és Júlia
Jó tudom őőőősrééégi :D De én imádom. Időről időre újra olvasom... és nem tehetek róla ha dobogós...ha ez teszi az egyik legnagyobb benyomást rám egy évben...hát nincs mit tenni ide kell, hogy írjam. Mindig sírok rajta ha elolvasom...mindig ugyanolyan szép és jó.

Tudom rövid volt, de nem is terveztem , hogy olyan rettentő hosszúra írom...hiszen kettőről már írtam részletesebben, a harmadik pedig... hát arról nem hiszem, hogy részletesen kéne beszélnem :D

Puszi, Swetly

Jenny Colgan - Karácsony a Cupcake Kávézóban

Hát sziasztok...

Végre írok valamit...tudom,hogy hosszú ideje nem írtam és ez nem is lesz valami hosszú bejegyzés de ez a könyv...Ritkán van ilyen ,de képtelen vagyok befejezni. Én ezt nem és PONT :-D Ezért írtam ilyen rég,mert ezzel küzdöttem,hogy végre befejezzem ,mert én utálom félbe hagyni a sztorikat..egyáltalán nem jellemző rám ...de ez... a lagymatag limonádé kategória ,amiből kihagyták a citromot és cukor helyett sót raktak bele.
(Tény ,hogy én úgy olvastam el,hogy az első részét nem ...de azt írta az elején ,hogy különálló könyvként akarta megírni.)

A sztoriról röviden:
Issy ,a kis muffin készítő konyhatündér , és  Austin szerelme áll a középpontban. Austin egy szuper állásajánlatot kapja New Yorkban de ahhoz Issynek ott kéne hagynia a Cupcake Kávézót ,ami

mondhatjuk ,hogy az élete. Ráadásul ott van Darny, Austin öccse akire Ők vigyáznak és akinek új suli után kéne néznie mert nem úgy viselkedik ahogy azt elvárnák. Tehát nem egyszerű,de valójában ebben a pár mondatban el is meséltem a könyvet :-D

Ami tetszett:
1. Jók a receptek.  Illetve megmondom őszintén nem próbáltam ki őket de tetszik ahogy leírja :-D
2. A másik ami tetszett, az volt ahogy a kávézó lett bemutatva. De ennyi volt a pozitívum...

Ami nem tetszett:
Ezt nem számozom...egyszerűen nem tetszett a stílus ,a sztori...nagyon untatott ,úgy éreztem ,hogy nem jutunk sehova. Pedig szerintem sok mindent ki lehetett volna hozni ebből ,de nekem úgy tűnik nem jött össze.

Összefoglalva tehát, nekem nem tetszett ,inkább recept könyvnek mondanám . Nem ajánlom senkinek ... vagy talán csak annak aki egy kevésbé jó könyv elolvasása után szeretne kedvet kapni egy ... hogy is mondjam ... nagyobb lélegzetvételű könyvhöz :-D

Puszi , Swetly

Sarah J. Maas - Üvegtrón

Sziasztoook!

WOOHOO ! :D Tetszett...általában abban a könyvben is találok valami jót ami teljesen kikészít...és a legutóbbi pár pont ilyen volt. De most végre tetszett az egész. Bár igaz , hogy csak azért vettem a kezembe mert olyan sokan mondták, hogy ilyen meg olyan jó... Ez a sztori előtt is fantasy-t olvastam ....és hát az nem volt túl nagy öröm számomra ... ezért kicsit negatívan álltam hozzá. De végül nagyon is élveztem és várom, hogy elolvassam a folytatást.

A történet röviden:
Celaena, az orgyilkosok orgyilkosa , épp rabszolgaként tengeti napjait Távolvég bányáiban mikor egy titokzatos férfi elvezeti... Nem tudja hova és miért viszik...aztán persze nem tudja hova rakni mikor a herceggel találja szembe magát. Feladatot kap. A király viadalt rendez az ország bűnözői között, hogy a győztest a bajnokává emelje. Celaenának ezt a viadalt kell megnyernie. Ha sikerül neki a szabadságát is elnyerheti akár...ha pedig nem ,visszaküldik a bányákba..ahol a biztos halál vár rá.
Mindent megtesz, de a küzdelem során kiderül, hogy nem csak a viadal áll szabadsága útjában. A palotában időről időre rejtélyes módon meghal Celaena egyik vetélytársa. Így hát nem csak nyernie kell ebben a halálos versenyben, de meg kell fejtenie mi folyik a palotában, különben idő előtt eltávozik az élők sorából.

Ami tetszett:

1. Lehet, hogy másnak ez már nagyon közhelyes, de nekem tetszett hogy igaz, hogy orgyilkos de van azért emberi oldala is úgymond. És nem arra gondolok feltétlenül, hogy kicicomázza magát egy bálra, mert sminket bárki feltehet magára. Arra gondolok, hogy lazán viselkedik, nem feszeng, nem játssza meg az úri hölgyet...mármint olyan kis apróságokat is leír a könyv amitől el tudom képzelni, hogy élő ember is lehetne. Nem csak egy két jellemzője van, hogy akkor ő most egy acélideg vagy egy érzékeny kis törékeny virágszál...hanem ki van dolgozva.

2. Volt egy mellékszereplő akit én rühellek...és igazából mindenki mivel így lett kitalálva :D De a lényeg, hogy amiért tetszett az az, hogy annak ellenére, hogy időnként feleslegesnek éreztem, mégiscsak jelentős szereppel bírt. Az egész könyv alatt nem is gondolnánk, de aztán meglepő, hogy mégis megtesz valamit ami sorsdöntő lehet...ez volt a meglepetés a könyvtől :D PACSI :D

Ami nem tetszett:

1. Volt egy rész mikor azt éreztem, hogy a könyv kifejezetten hülyének néz. Mikor te már tudod , hogy ki tette azt amit megtett valaki...és akkor a könyv gyanúsítgat...de már konkrétan kimondta, csak nem egy mondatban, hogy ki volt...és akkor egyszer csak: HÁT Ő VOLT AZ...na ez most az volt. Ettől égnek áll a hajam.

2. Vége lett :D...szóval várom a következő részt.

Kinek ajánlom? Hát mindenkineeek :D Igen, azoknak is akik nem kedvelik ezt a műfajt....hogy miért? Fogalmam sincs őszintén szólva:D De szerintem ez tetszene a legtöbb embernek. Jó, leginkább azoknak, akik szeretik a fantasy-t :D Meg azoknak akik szeretik a kalandos könyveket, a harcot, romantikát, humort.
Jó olvasást ;)

Puszi, Swetly

Susan EE - Angyalok bukása

Sziasztok!

Végre befejeztem ezt a könyvet….végre VÉGE. Nagyon hosszú ideig tartott ez a könyv…rettentő iszonyatos végeláthatatlan hosszú ideig. Nem tudom miért, de valahogy nekem ezt a könyvet elolvasni egy kínszenvedés volt. Illetve azt tudom , hogy nekem miért…csak azt nem értem, hogy miért különbözik ennyire a véleményem másokétól.  Mindenki oda van érte, én meg egyszerűen szenvedtem :D Nem szokásom hetekig egy könyvet olvasni, de valahogy most…volt olyan, hogy többször is újra kellett olvasnom egy oldalt mert annyira nem kötött le , hogy nem tudtam felidézni, hogy azon az egy francos oldalon mi történt.  Na, inkább leírom , hogy pontosan miért érzek…így :D..

A sztoriról röviden:

A Földet megszállták az angyalok. Az emberek küzdenek az életükért, bár úgy tűnik egyre kevesebb az esély a túlélésre. Mikor Penryn megpróbál elmenekülni lerombolt lakóhelyéről húgával  - aki nem tud járni - és anyjával – aki egy kissé őrült - , összetalálkozik Rafival, egy angyallal. Persze, nem

ilyen egyszerű az egész, hiszen ez nem csak egy sima találkozás. Paige-et, Penryn húgát elrabolják, Rafi elveszít valami igazán fontosat… Így alakul, hogy Penryn és Rafi összefognak , hogy elérjék céljukat , mik nagyon különböznek, de valahogy mégis minden összefügg...

Ami nem tetszett:

1    1. A szerelmi szál. Nem azért vagyok kiakadva mert nem volt benne , mert de volt benne…hanem azon hogy hogy volt benne. Mármint nyílván nem kell minden könyvben a romantikának a középpontban állnia, nem is kell hogy legyen feltétlenül romantikus szál a könyvben…de ha már van…akkor legyen normális. Már a könyv elejétől kezdve egyértelmű volt minden… És nem is nagyon tűnt fontosnak ez a része a könyvnek. Úgy éreztem, hogy ott van de nem ezen van a hangsúly, de egyszer csak BUMMM és ez áll a középpontban. Nem éreztem úgy , hogy szépen fel lenne építve ez a románc. Egyik pillanatban még csak úgy „ellötyögnek”…értitek :D …másik pillanatban meg már halálosan egymásba vannak zúgva.

2    2. Nagyon összevissza volt. Lehet azt mondani, hogy csak túl gyorsan pörögtek az események…de nem csak ez…szerintem igenis összevissza volt. Feltűnt valami és olyan hamar túllépett rajta a könyv…mintha annyi történt volna, hogy vettek egy fagyit…pedig nagyon nem !

3    3. Voltak részek amik számomra kifejezetten unalmasak voltak. Vagyis…nem teljesen unalmas, inkább kicsit unalmas kicsit erőltetett.

+1.  Én teljesen ki voltam bukva néhány résznél…elolvastam és rosszul lettem konkrétan :D Előfordulhat, hogy azért mert nagyon nem számítottam rá, vagy (és ez amúgy így is van :D ) az hogy én nem nagyon bírom az ilyeneket…de már olvastam sok könyvet…de ez sok volt nekem.

Ami tetszett:

1    1. Igen, annak ellenére, hogy ki vagyok akadva, vannak dolgok amiket azért megemlítenék pozitívumként. Az egyik ilyen a tragédia ami Rafival történt. Ez persze nem olyan pozitívum, minthogy szép a hajad vagy ilyesmi…:D Csak ez egy eredeti ötlet szerintem.

2    2.  A végén,megint csak Rafival kapcsolatban, hogy az előbb említett tragédiából egy másik következik ami még hatásosabbá teszi a sztori. Ezért is PACSI :D

3    3. Érdekes volt az anya – lánya kapcsolat számomra ...egyáltalán nem volt sablonos ez sem.

Összefoglalva tehát, nekem ez a könyv nem tetszett, voltak benne jó pillanatok, pozitívumok, de nekem ezek nem voltak elegek ahhoz, hogy megszeressem. Egyszer elolvastam…és nekem ennyi elég is volt :D Ajánlani talán annak tudom, aki bírja a durva dolgokat…de egyébként így hogy nekem nem nagyon tetszett ..nem nagyon tudom ajánlani senkinek :D 

Puszi, Swetly

J.R.R.Tolkien - A hobbit

Kedves Tolkien!
Köszönöm ,hogy megírtad gyermekeidnek ezt a mesét. Szerintem aki elolvasta ,ugyanezt gondolja..szerte a világon..;)

Sziasztok!

Azt hiszem mindenki nevében megköszönhetjük ezt a könyvet Tolkiennek. Valóban mese, de nem csak gyermekeknek hanem nagyobbaknak is tetszetős...:-)

A történetről röviden:

Nem hiszem ,hogy olyan sokat kell mondom a sztoriról mivel a könyvből készült -eddig 2- filmet már szinte mindenki látta,főleg azok akik szerették/szeretik Tolkien írásait.
Ez a könyv Zsákos Bilbó kalandjáról szól ,ami elég váratlan és meglepő ,hiszen a hobbitokról

általánosságban el lehet mondani ,hogy nem valami kalandvágyó teremtések. De ezúttal Gandalf,a mágus , furmányosmódon ráveszi ezt a kis hobbitot,hogy legyen segítségére Thorinnak és a többi törpnek. Útjuk elején nem túl bizakodóak Bilbóval,de idővel bebizonyosodik,hogy tévednek és nagyon is megéri befogadni Őt a társaságba.

Ami tetszett:

1.Nagyon olvasmányos könyv! Szép a történet vezetés, szépek a leírások...bár szerintem ez nem meglepő. :D
2.Változatosak a kalandok, izgalmas. Mindig történik valami amiatt lehet izgulni, nem volt olyan pillanat, hogy na történjen már valami, mert amikor nem volt semmi akkor is élvezhetően nem történt semmi :D 

3.És ugye az előző pontból is következik, hogy nem volt vontatott. Arra számítottam, hogy olyan vontatott lesz , hogy nem hiszem el ,de ezzel kapcsolatban kellemeset csalódtam. 

Ami nem tetszett

1.Az egyik dolog a golf-játékra való utalás. Hát ez nekem kicsit sok volt, de betudom annak, hogy a gyermekeinek írta ezt a történetet :D

2. A másik viszont, hogy a trollok neve olyan erőltetett volt, hogy az nem igaz. 

Egyébként film eléggé más...mert ugye gy könyvből csinálnak három filmet. Olyan eseményeket raknak bele ami egyáltalán nincs benne a könyvben, és ezért fura volt nekem, de hát ha egyszer három filmre elegendő anyag kell...muszáj kiegészíteni...gondolom :D 

Mindenkinek tudom ajánlani, érdemes elolvasni, ha pontoznom kéne 10/10 :) 

Puszi, Swetly 

Melissa Hill - Míg el nem felejtem

Sziasztoook!:)

Ez a könyv...végre befejeztem. Őszintén szólva én csalódtam. Nem mondanám, hogy megbántam, hogy elolvastam ,de...ez az a könyv, amire azt mondom, hogy igen, EGYSZER olvastam. Bár lehet, hogy majd valamikor később, mikor túl nyugodt az életem és szükségem lesz egy történetre amitől a falnak megyek idegességemben majd újra előveszem... Na de ne rohanjunk ennyire előre.

A történetről röviden:
Abby nem rég szakított barátjával Kierannel, ami elég rendesen megviselte. Ez után leginkább otthon és a munkahelyén töltötte az idejét. Annyira elzárkózott a világtól, hogy a családjától is eltávolodott, sőt szinte csoda, hogy akad olyan barátja aki még beszél vele. Viszont
egyszer csak, mint a villámcsapás, Abby életét teljesen felforgatja egy zuhanó cserép ami fejbe találja Őt és innentől kezdve küzd azért, hogy új emlékei megmaradjanak,és ebben segítségére van a nagyon nagyon nagyon kitartó Finn...

Hát hol is kezdjem. A legelején mikor elkezdtem olvasni ezt a könyvet nagyon pozitív voltam. Részben azt kaptam a könyvtől amit vártam...de csak részben ( és ez a rész egy kedves, udvarias, stb...pasit akivel szerelembe esik)
Az első pár fejezetnél már fel akartam robbanni mert annyira homályosított, ködösített  az író... Annyira erőltetettnek éreztem. Olyan volt sokszor mintha valaki elhúzná előtted a mézesmadzagot , már elindulsz hogy elkapd, sőt utána is nyúlsz és akkor azt mondja valaki, hogy "ja  nem, még várnod kell 2000 évet, hogy megkapd, eltévesztettem az időpontot,bocs" 
És akkor úgy éreztem, hogy MIIII? Annyiszor megcsinálta ezt. Nagyon sokszor félrevezetve éreztem magam, de nem úgy mint egy kriminél,hogy nem X vagy Y a gyilkos, hanem hogy hülyének néz a könyv. Igen, kimondtam.. :D Mintha szórakozna velem és utána a szemembe nevetne. Ezt éreztem. De persze ez nem elég. Valamilyen oknál fogva, tele van ilyen "ne,csak ezt ne csináld" és mégis tuti megteszi - részekkel a könny. Én ezt nem szeretem.
Az se nagyon tetszett, hogy minden bevezetés nélkül , csak úgy a következő fejezetben elkezd másról beszélni. Úgy értem, hogy másról, hogy mást emel főszereplővé, akinek (egyenlőre) semmi köze az eredetihez,mintha, teljesen mást olvasnék, és ez engem nagyon idegesített (lehet nem idegesített volna ennyire, ha felhívja rá a figyelmem a könyv,mondjuk odaírja vagy valami hasonló elmés megoldás).És végül ott van az, hogy az az érzésem támadt, mintha a történet csak sétálgatna ,aztán elkezdene futni, de mivel nem elég gyors leugrik egy 50m magas toronyból ,hogy még nagyobb legyen a sebessége (jó azért a zuhanás végén lévő dolgot ne képzeljük bele :D ) Szóval emiatt olyan érzésem volt, hogy nem volt "egyenletesen elosztva az izgalom"és ezt úgy értem, hogy az események számomra teljesen aránytalanok voltak.Lehet, hogy ez nagyon szubjektív vélemény...sőt biztos, hogy az ....de én ezek miatt nagyon elégedetlen vagyok a könyvvel.
Viszont, azért , hogy ne csak rosszat mondjak, kiemelnék pár dolgot ami azért tetszett. Az egyik, hogy a végén ,ahogy az előbb írtam a "zuhanás"-nál, olyan fordulat volt amire igazán nem számítottam. A történet elejéhez és közepéhez képest ez a csavar, számomra óriási volt. Gondoltam, hogy lesz még valami, de kisebb kaliberűre számítottam. Szóval ezért jár egy pacsi...PACSI. A másik ami tetszett, pedig az élménygyűjtés módja. Mármint, jó ötlet, hogy írt egy listát, de nekem az tetszett igazán, hogy minden egyes családtag kitalál valamit a listára és együtt viszik véghez.

Összességében csalódtam, de azért jó, hogy egyszer elolvastam. Kinek ajánlom?...most tanácstalan vagyok. Végül is úgy általában, minden romantikus lelkű embernek ajánlom... :D

Swetly, puszi

Helen Fielding - Bridget Jones

Sziasztok!

Bocsi ,hogy ennyi ideig nem írtam ,de...Bridgetesen fogalmazva:
Elkezdett könyvek száma 1db a nyaralásra el NEM vitt könyv amit el kellett volna olvasni 1db (egyébként a nyaralás istenkirály volt)...

Úgy hogy igen, elmentem nyaralni és itthon hagytam a könyvem. Pedig nyaralás könyv nélkül..necces :-D Persze azért nem panaszkodom, mert nagyon jól éreztem magam..sőt annál is jobban ,csak hát ami tény az tény. Na de mindegy. Térjünk át a könyvre.

A történetről röviden:
Bridget ismét az egyedülálló pasivadászok sorába tartozik , csak most már két gyerekkel..akik néha jócskán megnehezítik a dolgát, néha viszont pont Ők azok akik átsegítik a vészhelyzeteken. Miközben átvészeli - egyformának egyáltalán nem mondható - kapcsolatait , meg kell küzdenie az internet (konkrétabban a

twitter) világával, ami csak úgy szívja be magába Őt mint egy porszívó a porcicákat. A könyv vége most is hasonlóképpen zárul mint eddigi kalandjaiban, de most azért még is van egy lényeges különbség...de ezt nem árulom el :D

Ami tetszett:

1. Van egy kulcsfontosságú kérdés benne ,ami szerintem mindenkit próbára tenne és ez végig ott lebeg a fejünk felett és ettől a történet nekem komolyabbnak hat mint amire számítottam.

2. Igaz előbb azt mondtam komolyabbnak hatott mint amire számítottam , de tetszett benne hogy azért könnyed is volt, tehát a komolysága mellett nem egy drámát tartottam a kezemben ( félreértés ne essék, nincs bajom a drámákkal...sőt szeretem őket, csak ez könyv most nem az a fajta könyv... értitek :D)

3. Érdekes megoldásnak találtam belevonni a twittert, meg ezt az egész közösségi - oldalak témát. Először nekem kicsit erőltetettnek hatott, azonban utána rájöttem ,hogy csak furcsa volt ,mert nem szoktam meg a könyvekben.

Ami annyira nekem nem jött be:

1. Számomra időnként olyan össze -vissza voltak a párbeszédek. Nem arra gondolok ,mikor mindenki bekiabál valamit egy beszélgetésbe és az egészből egy jó nagy adag káosz lesz..hanem valahogy úgy éreztem,hogy ez a beszélgetés nem ehhez a fejezethez tartozik.

2. Én Bridget Jones anyától idegrohamot kapok. Oké,feltehetően ez a célja...de mikor vele kapcsolatban volt valami alig bírtam végig olvasni.

Összességében azt mondanám rá ,hogy jó könyv. Ajánlom ....és nem csak az irónia kedvéért ... egy jó nyaralás mellé, vagy egy könnyű olvasmánynak mikor kiszeretnénk kapcsolni az agyunkat kicsit mert épp besokalltunk és egy nagyon nagyon nagyon női könyvet szeretnénk elolvasni.

Puszi, Swetly

Veronica Roth - A beavatott / A lázadó / A hűséges

Sziasztok!
Tudom, úgy volt, hogy most , csak A beavatott-at olvasom el Veronica Rothtól, de végül a trilógia másik két részét is elolvastam, A lázadó-t és A hűséges-t is. Szóval emiatt készült el ilyen soká a bejegyzés, mert a tervezett egy könyv helyett hármat végeztem ki.

Először a történetről röviden:

A beavatott-tal kezdődik a trilógia. A városban élőket csoportokra osztották, a rájuk legjellemzőbb tulajdonság alapján. Ebben a részben, megismerhetjük a főhősnőt, Beatrice-t akit később Trisként becéznek majd. Mikor betölti a tizenhatot, a többi vele egykorúval el kell döntenie, hogy marad a csoportjában, vagy átmegy egy másikba. Izgalmas, drámai és veszélyes kalandnak néz elébe mikor a Bátrak csoportját választja, az Önfeláldozók helyett, ám az akadályokat mindenki meglepetésére Ő veszi a legjobban.Mégis, nem ez a legnagyobb probléma...

A lázadó-ban már a csoportok sokat veszítenek jelentőségükből, és valójában forradalom követ forradalmat. A hűséges-ben pedig már elmondhatom, hogy csöbörből-vödörbe...a vége pedig meglepő, szomorú , de valahogy mégis úgy érzem, hogy ez a befejezés a legjobb.

Nagyon tetszik az alapötlet. Mert oké, ez egy rendszer elleni lázadás, amiről számtalanszor olvashatok, de ilyen rendszerrel még egy könyvben, filmben nem találkoztam. Egyedi és jól össze lett rakva.
Szerintem az első két rész teljesen hiperszuperkirálystb... Merthogy az egy dolog, hogy az első részben lázadás-forradalom van, de a másodikban is. Ami nekem meglepő volt...jó tudom a könyv címe kissé árulkodó.. :D De én akkor is meglepődtem, mert arra számítottam, hogy most valami kevésbé háborús rész jön. Szóval nekem tetszett, annak ellenére, hogy folyamatosan kapta az agyam ugyanazt két könyvön keresztül.
Aztán jött a harmadik könyv. Ott már megint hasonló volt a helyzet és az elején bevallom emiatt untam. Kicsit úgy éreztem, hogy már megint ugyanaz ..nem tud mást mutatni? Aztán a könyvnek úgy a második felének az elejétől megint nagyon élveztem. A harmadik rész abban is különbözik az első kettőtől, hogy igen, itt is E/1-ben mondja el, de váltogatja , hogy Tris vagy Tobias nézőpontjából mondja. A vége felé már teljesen két szálon fut az esemény és a végén újra találkozik ez a két vonal. Nekem nagyon tetszett, mert így sokkal jobban érzékeltem a helyzetet és sokkal jobban bele tudtam élni magam. Szerintem így, hogy mindkét fél gondolatai megismertem és "benne voltam a fejében" könnyebben megértettem , hogy mit miért cselekszenek.
A végén a befejezés pedig...nekem nagyon bejött. Méghozzá azért,mert nem volt egyértelmű, hogy ez lesz, nagyon szép és így olyan kerek - egész lett a történet, nem érzem azt (én személy szerint) , hogy hiányzik valami, vagy nem olyan életszerű - már amennyire egy kitalált világ életszerű lehet, de értitek.

Összességében tehát nekem tetszett, bele tudtam merülni a könyvbe és át tudtam élni. Ajánlom mindenkinek, aki nem túl érzékeny lelkű ahhoz, hogy részletesen olvasson arról, hogy milyen ha valaki megöli a barátját, vagy elveszíti a szüleit.

Puszi, Swetly

Katy Evans : Real - Valós

Sziasztok!
Előre leszögezném , hogy ez a könyv amiről most írni fogok , még pedig a Real (Valós) Katy Evanstől, elég erőteljesen 18 karikás. Én nem olvastam el, hogy miről szól ,csak gondoltam na ez valami bunyós könyv lesz, valami sportos elolvasom. Hát igen...kicsit más :D Mármint van benne bunyó, mert hogy is ne lehetne, de egészen más van a középpontban.

A történet ( spoiler alarm ) :
Brooke-t elrángatja legjobb barátnője Melanie egy boxmeccsre. Méghozzá Remington Tate meccsére, akibe minden nő bele van zúgva aki csak ismeri Őt. A gödröcskéi, a haja, a szépen kidolgozott teste ...értitek... :D Megváltozik Remy mikor Brooke után rohan. Megváltozik Brooke élete mikor Remy felajánlja neki az állást. Innentől kezdve csak úgy folynak egymásba a események mit...khmm ...hát ez egy ilyen könyv :D
Ahogy már mondtam, minden nőt levesz a lábáról...természetesen ebből Brooke sem marad ki,de nála ez egy kicsit más.  Remy a harcnak él, mondhatjuk, hogy Ő maga a harc... de ezen a meccsen nem csak a harcra figyel, hanem Brookera. Megbabonázzák egymást és ebben a pillanatban minden megváltozik.

Nekem az eleje kicsit fura volt, mert mint mondtam ,nekem mondhatjuk, hogy meglepetés volt a könyv tartalma, mert másféle sztorira számítottam. De azért végig olvastam ,mert utálok félbe hagyni egy könyvet...igen még akkor is ha tök más mint amilyennek hittem :D Középpontban Brooke és Remington szenvedélyes és vad kapcsolata áll...ami egy baromi erős kötődéssé alakul át ... jó sok erotikával megfűszerezve. A könyv elején és közepén nem igazán tetszett, hogy Brooke megállás nélkül áradozik Remyről  (de szinte mindig ugyan azokról a dolgokról vele kapcsolatban)...illetve, hogy szinte ebből áll a könyv. Persze, kell az is,írja le, hogy mennyire jól néz ki és érzékeltesse velem , csak a könyv első 2/3-a kisebb szünetekkel arról szól, hogy Remington Tate mennyire jó pasi. Tényleg az, értem én csak nekem túl sokszor beszélt arról, hogy például mennyire jó a felső teste. Nekem valahogy az volt az érzésem, hogy mikor már tizedszer írja le, hogy milyen szexisek a domborulatai akkor valahogy elkezdtem arra vágyni , hogy inkább azt írja , hogy hogy beszél meg nevet. Leírja ezt is, igen, csakhogy koránt sem olyan részletességgel és ezért nekem valahogy túl sok volt benne az áradozás. Aztán az utolsó 1/3-ban fel is pörögnek az események. Ott aztán van minden...:D Mondhatjuk, hogy a szexuális kifejezések bő tárházával találkozhatunk benne...persze csak olyan esetekben mikor arról van szó, hogy ki mennyire szeretne a másikban lenni. Nagyon tetszett a végén ahogy szerelmet vallanak egymásnak. Nagyon szép volt, és most megkaphatnám, hogy ez nem túl nyálas és csöpögős és stb...nekem ezek után amit eddig mondtam? Hát nem. Teljesen meghatódtam. Sőt még mielőtt ezt megteszik, van benne egy csavar, amire én nem gondoltam és annyira meglepett, hogy csak felhúzott szemöldökkel bírtam tovább olvasni. Ez most nem hangzik túl nagy dolognak , de azért az , hogy több oldalon keresztül csak úgy húzogatom a szemöldököm mint egy hülye...hmmm :D

Összességében tehát nekem tetszett. Ajánlom azoknak a 18 év felülieknek vagy azoknak aki már közel van hozzá akiknek bírják az idegei a szókimondó, nagy százalékban erotikus eseményeket tartalmazó könyveket...értitek mire célzok :D...Mindemellett nagyon megható , hogy ilyen kötődés tud kialakulni két ember között, teljesen át tudtam élni ezt az "én a tied,te az enyém" dolgot a szó-szoros értelmében.  Mondhatják nekem, hogy ez csak egy könyv...de én tudom hogy van ilyen az életben is. :)

Puszi, Swetly

Kiera Cass : Párválasztó

Sziasztok!

Most fejeztem be a könyvet ,szóval arra gondoltam, hogy egyből leírom amit gondolok. Kiera Cass - Párválasztó című könyvét olvastam el és nyugodtan kijelenthetem, hogy várom a folytatást. De először nézzük a történetet:

Illéában vagyunk,a jövőben , már a IV. világháborún is túl vagyunk. Az országban a kasztrendszer uralkodik
és ez dönti el, hogy kinek mi a szakmája. Összesen nyolc kaszt van, ahol az első a királyi család a nyolcadik pedig a szinte már nincstelen szegényebb réteg. America ,aki ötös, szerelmes egy fiúba , munkája az éneklés, ami az ötös vagyis a művész kasztba tartozóknak adott volt ( úgy értem valamilyen művészeti ágat kell választani), bár szerencsére Ő amúgy is imád énekelni. 

Azonban eljön a párválasztó, mikor is a herceg eléri a megadott kort és 35 lányt behívnak a palotába , hogy közülük válasszon Maxon herceg. Americát beválogatják, bár Ő nagyon nem szeretné, de nem csak azért, mert nem akarja ott hagyni eddigi életét, hanem mert egy sekélyes ficsúrnak tartja a herceget. 

Nekem eleinte kettős érzéseim voltak. Először attól féltem, hogy unalmas lesz és hogy egy béna showról fog szólni az egész, viszont arra is gondoltam, hogy egy olyan sztorinak nézek talán elébe ami arról szól, hogy a lányoknak van bizonyítási esélyük és hogy nem a pénz , hatalom szerint választanak hercegnőt ( meg hát persze azért lány vagyok szóval csábító lehet egy szép borító..khm...:D ).  Az elején számomra elég lassan indult be, sőt mintha idegesített volna az elején a szerelmi szál. Én egy kicsit olyan erőltetettnek éreztem, persze lehet, hogy ez csak az én benyomásom. Oké, természetesen nem vagyok egy kő darab, és voltak pillanatok amiknél meghatódtam vagy valami hasonló, de összességében úgy éreztem, hogy ez becsapás.

Amit kiemelnék mert tetszett:

1. Nekem az nagyon bejött, hogy Aspen hogy találkozott újra Americával. Ez a kényszer helyzet eléggé nagy feszültséget okoz és ez már pont jól jött a történetnek.

2. Vannak harcok a 35 lány között, de azért ott van az , hogy segítség egymást. Nem csak tépik egymást, hanem arra is gondolnak, hogy a többi lánnyal jó kapcsolatot ápoljanak. Persze lehet erre azt mondani, hogy "Te kis naív..."de attól még nekem ez nagyon tetszett benne.

3. Tetszett, hogy nem csak Americát ismertem és szerettem meg, hanem a családját is, a többi lányt is bemutatja. Természetesen nem olyan részletesen, mint a középpontban álló vörös hercegnőjelöltünket , de azért épp annyira, hogy mindenkiről el tudjam dönteni, hogy szeretem-e vagy sem. ( Kivéve Aspent, akivel kapcsolatban a bejegyzés elején leírtak miatt támadtak kétségeim)

Ami annyira nem tetszett:

1. Az nem tetszik , hogy az elején ennyire képtelen volt felfogni ( nem kell megértenie,de azért fogadja el) , hogy igen sokan szépnek tartják. Mármint, persze nem érti mert Ő nem tartja magát annak, de ha tetszik a hercegnek, elég egyértelmű jeleket is ad, akkor miért nem jön rá? Jó persze, megegyeztük a kapcsolatukat illetően, de hát akkor is elég egyértelmű :D Szerencsére azért a vége felé már kezd rájönni, hogy mi újság.

2. Nekem jobban tetszett volna, hogy ha kicsit többet tudok meg arról , hogy melyik lányt pontosan miért küldték el, illetve, hogy hogyan is történt. Mert valakinél annyit tudunk meg például, hogy nem volt vonzódás köztük , de miért nem? Mármint, érdekesebb lenne, ha tudnám, hogy mondjuk azért mert az a lány épp nem szerette az állatokat Maxon herceg pedig nagy állatvédő (ez csak egy kitalált példa! ). Bár, ez mondhatjuk, hogy hozzátartozik a történethez, de azért nekem jobban tetszett volna, ha többet megtudok az ilyen történésekről.

3. Egy kissé igazságtalannak éreztem,hogy Maxon herceg bárkivel csókolózhat a lányok viszont halált kapnának érte..de hát ugye ez egy elég fontos mozzanat a könyvben :-D Bár ilyenkor felmerül bennem a kérdés ,hogy vajon megbízható-e ,ha ennyi lánnyal csókolózik...igaz még csak ismerkedik ,de nekem ez akkor sem oké! :-D

Összefoglalva, nekem tetszett. Nemsokára írni fogok a következő részéről, olvassátok el azt a bejegyzést is ;) . Tehát nekem tetszett, és lelkesen fogom a kezembe venni a következő részét. Ajánlani tudom minden romantikus lelkű, álmodozó lánynak, és azok akik két fiú között őrlődnek a való életben , számításaim szerinte a hajukat fogják tépni miközben ezt olvassák :D.

Puszi, Swetly

Indiános-könyv ajánló [1.]

Üdvözöllek benneteket sápadt arcú testvéreim. A békepipa körbejárt ,s örömmel kijelenthetem, hogy békét kötöttem, az indiános könyvekkel.
Na de komolyabbra fordítva a szót (csak egy picit .. :) ) ,eddig én nem nagyon szerettem az indiános könyveket. Valahogy nem kötött le...valójában nem tudom , hogy miért, talán régen a lányosabb könyveket részesítettem előnyben. De most megint megpróbálkoztam vele és  nagyon jól tettem. Arra gondoltam, hogy röviden bemutatok nektek pár hasonló jellegű könyvet kedv-csinálónak.

Elsőnek Karl May : Winnetou - Old Shatterhand című könyvéről szeretnék kicsit beszélni.
Lassan álltam neki, féltem, hogy most belekezdek és nem akarok majd a végére érni...pontosabban a végére akarok majd érni, minél előbb de sehogy sem jutok majd el odáig. Hát ez nem így volt. Ez egy kalandokkal teli történet, remek csavarokkal.

A történetről pár szó (spoiler alarm):

Charlie,később Old Shatterhand néven ismert sápadtarcú,  aki a vadnyugatra ment boldogulni  segédtanítóból geodéta lesz és elutazik, hogy felmérje a terepet a "tűzparipa" számára. Munkája során összetűzésbe kerül munkatársai nagy részével és indiánokkal is kell harcolnia. Csakhogy a történet során kiderül, hogy nem minden indián ellenség. Igaz, eleinte társaival a kajovák oldalán áll, de már akkor is az apacsoknak próbálnak segíteni. Később az apacsokkal köt barátságot, sőt testvérévé fogadja őt a törzsfőnök fia ( illetve fiává a törzsfőnök :D ) 
Útjaik során többször is bebizonyosodik Old Shatterhand ügyessége, bátorsága és hogy éles esze vészhelyzetben sem hagyja cserben és mindig a jó utat választja.



Ami tetszett:
1. Nekem nagyon bejött, hogy E/1-ben lett megírva. Nem minden könyvnél nyerő számomra, de itt jó volt.
2. A nyomok leolvasása, taktikázás jól ki lett találva. Logikus volt, de még sem az volt az első gondolatom,       hogy mit kéne tenni, mint ami a könyvben történt. Meglepett és ezért sokkal élvezhetőbb volt, mint ha           minden teljesen kiszámítható lenne.

Ami nem tetszett:
Az egyetlen talán amibe belekötnék, az az, hogy Old Shatterhandnek nincs hibája. Mármint, Ő a főhős...oké, értem, hogy jónak, bátornak, ravasznak, stb...-nak kell lennie , de Ő is ember. Túl tökéletes, emiatt egy kicsit néha meseszerűbbnek éreztem mint amilyen valójában,bár ki tudja, lehet ez nem baj.

Ez a könyv egy négy részes sorozat első része és én személy szerint kíváncsian fogok neki állni a többi három könyv elolvasásának.
Úgy gondolom ez egy nagyon "olvasmányos" könyv. Ajánlom mindenkinek , de főleg azoknak akik most kezdenek a könyvek felé kacsingatni , mert ennek nem nehéz a szövege, fordulatos és izgalmas.

Uff, én beszéltem ;) Swetly

John Green : Csillagainkban a hiba

Sziasztok!
Ez a könyv...uhh...először is a  történetről röviden:
Hazel, főhősnőnk daganatos, kezelésekre jár, egy támaszcsoport tagja ahol hasonló gondokkal küzdő fiatalok vannak. Itt megismerkedik egy fiúval, Augustussal akivel az élet kérdéseinek boncolgatása közben egymásba szeretnek és a végsőkig kitartanak egymás mellett.
Engem ez a könyv merengésre késztetett. Igen, merengésre. Miután végeztem vele több kérdés is felmerült bennem, például hogy mindent értékelek vajon az életben? Elgondolkoztatott azon, hogy ha egy daganatos emberrel találkozom az első gondolatom , hogy Jaj szegény...pedig mennyire elege lehet ebből? Miért nem vagyok/vagyunk képesek velük természetesebben viselkedni? Ők is arra vágynak, hogy csak úgy beszélgessünk velük arról , hogy milyen ruhát néztünk ki, hogy X mennyire illik vagy nem illik Y-hoz...szóval egyszerűen csak olyanok szeretnének lenni mint a többi ember. Ez pedig , valljuk be elég nehéz, ha mindenki folyton sajnálkozik.Na de ezt hagyjuk, térjünk vissza magára a könyvre.


Őszintén szólva annak ellenére, hogy nagyon sokan dicsérik ezt a könyvet én fenntartással fogadtam. Arra gondoltam, hogy egy újabb sztori ami,  valamilyen betegségben szenvedő emberek depresszióját fejtegeti majd. Ami bizonyos értelemben igaz is, de azért nem teljesen! (tudom, vannak nyakatekert mondataim...:D ) Mert ebben a könyvben, átérezhettük a szomorúságot, a szenvedést, a küzdést, de nem a megszokott módon. Ahogy én észrevettem a küzdés mint általános állapot volt a középpontban és természetesen a romantikus szál.Tetszett, hogy nem úgy olvastam a szereplőkről, mint haldokló áldozatokról, hanem olyan emberek akik mintha ők irányítanák az életüket , pedig nem és ezt ők is tudják, de valahogy még is sikerül felülkerekedni önmagukon (remélem értitek mire gondolok ). Ebben a könyvben bőven kijut tragédiából, sírásból, de boldog pillanatokból is, mikor megélhetjük az élet apró szépségeit. Azt hiszem, sok embernek el kéne gondolkoznia azon , hogy milyen szép a családja, milyen finom a reggeli...stb...szóval azt hiszem , rám jó hatással volt a könyv. Nem, nem azért mert most úgy érzem , meg tudnám váltani a világot,pedig így érzem:D

Ami tetszett:
1. A cigaretta-metafora...jó tudom, vannak akik kiakadnak rajta, de valójában én ezt cigi-ellenes kampánynak fogom fel. Először nem tetszett, erőltetettnek hatott, túl hatásvadásznak, de úgy döntöttem, hogy belefér és nekem tetszett.
2. A másik ami tetszett az az, hogy több szempontból láthattuk a "rák-elleni-harcot",mármint, persze mindannyiuknak egy céljuk volt, de mindenki másképp viselkedett.

Ami annyira nem jött be:
Egyedül talán a folytonos "okézás" ....mármint először tetszett, aranyosnak találtam, de valahogy a végére zavart. Pedig visszagondolva, ahogy elképzelem hogy olvasom nem zavar..pedig akkor zavart...(jó néha én sem értem magam....na mindegy...:D)

A történet engem megfogott, csak ajánlani tudom. Persze a nagyon érzékeny szülők ha ezt elolvassák akkor elég rendesen beindulnak majd a könnycsatornáik,szóval nekik annyira nem, de azt hiszem én ezt nagyjából minden korosztálynak tudnám ajánlani.
Jó olvasgatást,
Puszi, Swetly

Tera Lynn Childs: Hableányok kíméljenek

Sziasztok!
El kell ,hogy mondjam èn imádom a sellős történeteket és igen a romantikus sellős történeteket még jobban...:D Úgyhogy nem kellett sokat gondolkodnom rajta,hogy ezt elolvassam-e vagy ne...ès nem bántam meg :-)

A sztori egy lányról szól, aki lehetne teljesen hétköznapi, de ez a lány éppenséggel egy hableány....sőt....egy vízalatti királyság hercegnője. Három éve szerelmes ugyanabba a srácba, de rá kell jönnie, hogy ezt nem viszonozza a fiú, sőt nem is olyan mint amilyennek ő azt képzelte. Eközben természetesen fontos szerepet játszik egy másik hímnemű, akiről általában megállapíthatjuk, hogy megkeseríti főhősnőnk életét, de a történet végére valahogy minden fenekestül felfordul és gonoszból jó, a jóból ripacs lesz.

Kezdjük azzal ami tetszett. Első helyen nálam, a hableány és a szárazföldi fiú között kialakult különleges kapcsolat áll. Megcsókolták egymást és kialakult köztük a kötelék ami elég...hogy is mondjam...sorsfordító szerepet játszik életükben. Persze már rengetegszer olvashattunk a hercegnő megcsókolja a békát szituációról,és ez bizonyos értelemben igaz is...de azért még sem :D Itt azért más, mert hosszabb ideig tart az átváltozás, vissza lehet fordítani, hatással van az érzelmekre és immúnissá lehet rá válni, ami kissé drámaibbá teszi a helyzetet.
Az is különösen tetszett nekem, hogy Lily nem szakítja meg a vízalatti világgal  a kapcsolatot, hanem kommunikál az ott élőkkel ( például a sirály, a barátnője akivel hetente találkoznak.)

Valójában ennyi volt amit kiemelnék a "különösebben tetszett" kategóriából , szóval nézzük azt ami nem igazán. Az első amin minden alkalommal kiakadtam, hogy ha valaki megtudta , hogy Lily sellő, nem az volt a reakció ,hogy "na ne röhögtess" vagy "te hülyének nézel?" vagy akár elájul ha megmutatja. Ááááh nem...itt nagyjából ez jött le nekem : "jé sellő vagy?...azta...ez tökre nem meglepő...". Oké, persze például a barátnője fennakadt pár percig...de azon , hogy miért nem mondta el! Szerintem lehetett volna nagyobb hangsúlyt fektetni erre, mert ettől én személy szerint kevésbé tudtam magam beleélni. A másik dolog ami zavart, hogy Lilyt néhány résznél annyira kis butácska libának állítja be...mármint azt gondolja, hogy miután nemet mondott neki a srác ,majd odamegy és szerelmet vall és akkor majd a fiú is belátja....és mindezt úgy, hogy 1.Lily,maga mondta ki magában, hogy valójában miért is mondott neki nemet ( oké,tudom hogy sokszor nem hallgatunk a belső én jó tanácsára csak a rosszra) 2. a srác elég nyilvánvalóan kinyilvánította a véleményét ( nem bunkón, de lehet rajta érezni, hogy mi a helyzet....).

Összességében tehát, nekem tetszett. Ajánlom minden magát vízi-élőlénynek érző embernek, illetve aki imádja a romantikus sztorikat. Úgyhogy ajánlom ezt a könyvet , olvassátok el mert jó kikapcsolódás egy forró nyári napon vagy a kádban fetrengve :)

Puszi, Swetly