Tudom, úgy volt, hogy most , csak A beavatott-at olvasom el Veronica Rothtól, de végül a trilógia másik két részét is elolvastam, A lázadó-t és A hűséges-t is. Szóval emiatt készült el ilyen soká a bejegyzés, mert a tervezett egy könyv helyett hármat végeztem ki.
Először a történetről röviden:
A beavatott-tal kezdődik a trilógia. A városban élőket csoportokra osztották, a rájuk legjellemzőbb tulajdonság alapján. Ebben a részben, megismerhetjük a főhősnőt, Beatrice-t akit később Trisként becéznek majd. Mikor betölti a tizenhatot, a többi vele egykorúval el kell döntenie, hogy marad a csoportjában, vagy átmegy egy másikba. Izgalmas, drámai és veszélyes kalandnak néz elébe mikor a Bátrak csoportját választja, az Önfeláldozók helyett, ám az akadályokat mindenki meglepetésére Ő veszi a legjobban.Mégis, nem ez a legnagyobb probléma...
A lázadó-ban már a csoportok sokat veszítenek jelentőségükből, és valójában forradalom követ forradalmat. A hűséges-ben pedig már elmondhatom, hogy csöbörből-vödörbe...a vége pedig meglepő, szomorú , de valahogy mégis úgy érzem, hogy ez a befejezés a legjobb.
Nagyon tetszik az alapötlet. Mert oké, ez egy rendszer elleni lázadás, amiről számtalanszor olvashatok, de ilyen rendszerrel még egy könyvben, filmben nem találkoztam. Egyedi és jól össze lett rakva.Szerintem az első két rész teljesen hiperszuperkirálystb... Merthogy az egy dolog, hogy az első részben lázadás-forradalom van, de a másodikban is. Ami nekem meglepő volt...jó tudom a könyv címe kissé árulkodó.. :D De én akkor is meglepődtem, mert arra számítottam, hogy most valami kevésbé háborús rész jön. Szóval nekem tetszett, annak ellenére, hogy folyamatosan kapta az agyam ugyanazt két könyvön keresztül.
Aztán jött a harmadik könyv. Ott már megint hasonló volt a helyzet és az elején bevallom emiatt untam. Kicsit úgy éreztem, hogy már megint ugyanaz ..nem tud mást mutatni? Aztán a könyvnek úgy a második felének az elejétől megint nagyon élveztem. A harmadik rész abban is különbözik az első kettőtől, hogy igen, itt is E/1-ben mondja el, de váltogatja , hogy Tris vagy Tobias nézőpontjából mondja. A vége felé már teljesen két szálon fut az esemény és a végén újra találkozik ez a két vonal. Nekem nagyon tetszett, mert így sokkal jobban érzékeltem a helyzetet és sokkal jobban bele tudtam élni magam. Szerintem így, hogy mindkét fél gondolatai megismertem és "benne voltam a fejében" könnyebben megértettem , hogy mit miért cselekszenek.
A végén a befejezés pedig...nekem nagyon bejött. Méghozzá azért,mert nem volt egyértelmű, hogy ez lesz, nagyon szép és így olyan kerek - egész lett a történet, nem érzem azt (én személy szerint) , hogy hiányzik valami, vagy nem olyan életszerű - már amennyire egy kitalált világ életszerű lehet, de értitek.
Összességében tehát nekem tetszett, bele tudtam merülni a könyvbe és át tudtam élni. Ajánlom mindenkinek, aki nem túl érzékeny lelkű ahhoz, hogy részletesen olvasson arról, hogy milyen ha valaki megöli a barátját, vagy elveszíti a szüleit.
Puszi, Swetly

