Melissa Hill - Míg el nem felejtem

Sziasztoook!:)

Ez a könyv...végre befejeztem. Őszintén szólva én csalódtam. Nem mondanám, hogy megbántam, hogy elolvastam ,de...ez az a könyv, amire azt mondom, hogy igen, EGYSZER olvastam. Bár lehet, hogy majd valamikor később, mikor túl nyugodt az életem és szükségem lesz egy történetre amitől a falnak megyek idegességemben majd újra előveszem... Na de ne rohanjunk ennyire előre.

A történetről röviden:
Abby nem rég szakított barátjával Kierannel, ami elég rendesen megviselte. Ez után leginkább otthon és a munkahelyén töltötte az idejét. Annyira elzárkózott a világtól, hogy a családjától is eltávolodott, sőt szinte csoda, hogy akad olyan barátja aki még beszél vele. Viszont
egyszer csak, mint a villámcsapás, Abby életét teljesen felforgatja egy zuhanó cserép ami fejbe találja Őt és innentől kezdve küzd azért, hogy új emlékei megmaradjanak,és ebben segítségére van a nagyon nagyon nagyon kitartó Finn...

Hát hol is kezdjem. A legelején mikor elkezdtem olvasni ezt a könyvet nagyon pozitív voltam. Részben azt kaptam a könyvtől amit vártam...de csak részben ( és ez a rész egy kedves, udvarias, stb...pasit akivel szerelembe esik)
Az első pár fejezetnél már fel akartam robbanni mert annyira homályosított, ködösített  az író... Annyira erőltetettnek éreztem. Olyan volt sokszor mintha valaki elhúzná előtted a mézesmadzagot , már elindulsz hogy elkapd, sőt utána is nyúlsz és akkor azt mondja valaki, hogy "ja  nem, még várnod kell 2000 évet, hogy megkapd, eltévesztettem az időpontot,bocs" 
És akkor úgy éreztem, hogy MIIII? Annyiszor megcsinálta ezt. Nagyon sokszor félrevezetve éreztem magam, de nem úgy mint egy kriminél,hogy nem X vagy Y a gyilkos, hanem hogy hülyének néz a könyv. Igen, kimondtam.. :D Mintha szórakozna velem és utána a szemembe nevetne. Ezt éreztem. De persze ez nem elég. Valamilyen oknál fogva, tele van ilyen "ne,csak ezt ne csináld" és mégis tuti megteszi - részekkel a könny. Én ezt nem szeretem.
Az se nagyon tetszett, hogy minden bevezetés nélkül , csak úgy a következő fejezetben elkezd másról beszélni. Úgy értem, hogy másról, hogy mást emel főszereplővé, akinek (egyenlőre) semmi köze az eredetihez,mintha, teljesen mást olvasnék, és ez engem nagyon idegesített (lehet nem idegesített volna ennyire, ha felhívja rá a figyelmem a könyv,mondjuk odaírja vagy valami hasonló elmés megoldás).És végül ott van az, hogy az az érzésem támadt, mintha a történet csak sétálgatna ,aztán elkezdene futni, de mivel nem elég gyors leugrik egy 50m magas toronyból ,hogy még nagyobb legyen a sebessége (jó azért a zuhanás végén lévő dolgot ne képzeljük bele :D ) Szóval emiatt olyan érzésem volt, hogy nem volt "egyenletesen elosztva az izgalom"és ezt úgy értem, hogy az események számomra teljesen aránytalanok voltak.Lehet, hogy ez nagyon szubjektív vélemény...sőt biztos, hogy az ....de én ezek miatt nagyon elégedetlen vagyok a könyvvel.
Viszont, azért , hogy ne csak rosszat mondjak, kiemelnék pár dolgot ami azért tetszett. Az egyik, hogy a végén ,ahogy az előbb írtam a "zuhanás"-nál, olyan fordulat volt amire igazán nem számítottam. A történet elejéhez és közepéhez képest ez a csavar, számomra óriási volt. Gondoltam, hogy lesz még valami, de kisebb kaliberűre számítottam. Szóval ezért jár egy pacsi...PACSI. A másik ami tetszett, pedig az élménygyűjtés módja. Mármint, jó ötlet, hogy írt egy listát, de nekem az tetszett igazán, hogy minden egyes családtag kitalál valamit a listára és együtt viszik véghez.

Összességében csalódtam, de azért jó, hogy egyszer elolvastam. Kinek ajánlom?...most tanácstalan vagyok. Végül is úgy általában, minden romantikus lelkű embernek ajánlom... :D

Swetly, puszi

Helen Fielding - Bridget Jones

Sziasztok!

Bocsi ,hogy ennyi ideig nem írtam ,de...Bridgetesen fogalmazva:
Elkezdett könyvek száma 1db a nyaralásra el NEM vitt könyv amit el kellett volna olvasni 1db (egyébként a nyaralás istenkirály volt)...

Úgy hogy igen, elmentem nyaralni és itthon hagytam a könyvem. Pedig nyaralás könyv nélkül..necces :-D Persze azért nem panaszkodom, mert nagyon jól éreztem magam..sőt annál is jobban ,csak hát ami tény az tény. Na de mindegy. Térjünk át a könyvre.

A történetről röviden:
Bridget ismét az egyedülálló pasivadászok sorába tartozik , csak most már két gyerekkel..akik néha jócskán megnehezítik a dolgát, néha viszont pont Ők azok akik átsegítik a vészhelyzeteken. Miközben átvészeli - egyformának egyáltalán nem mondható - kapcsolatait , meg kell küzdenie az internet (konkrétabban a

twitter) világával, ami csak úgy szívja be magába Őt mint egy porszívó a porcicákat. A könyv vége most is hasonlóképpen zárul mint eddigi kalandjaiban, de most azért még is van egy lényeges különbség...de ezt nem árulom el :D

Ami tetszett:

1. Van egy kulcsfontosságú kérdés benne ,ami szerintem mindenkit próbára tenne és ez végig ott lebeg a fejünk felett és ettől a történet nekem komolyabbnak hat mint amire számítottam.

2. Igaz előbb azt mondtam komolyabbnak hatott mint amire számítottam , de tetszett benne hogy azért könnyed is volt, tehát a komolysága mellett nem egy drámát tartottam a kezemben ( félreértés ne essék, nincs bajom a drámákkal...sőt szeretem őket, csak ez könyv most nem az a fajta könyv... értitek :D)

3. Érdekes megoldásnak találtam belevonni a twittert, meg ezt az egész közösségi - oldalak témát. Először nekem kicsit erőltetettnek hatott, azonban utána rájöttem ,hogy csak furcsa volt ,mert nem szoktam meg a könyvekben.

Ami annyira nekem nem jött be:

1. Számomra időnként olyan össze -vissza voltak a párbeszédek. Nem arra gondolok ,mikor mindenki bekiabál valamit egy beszélgetésbe és az egészből egy jó nagy adag káosz lesz..hanem valahogy úgy éreztem,hogy ez a beszélgetés nem ehhez a fejezethez tartozik.

2. Én Bridget Jones anyától idegrohamot kapok. Oké,feltehetően ez a célja...de mikor vele kapcsolatban volt valami alig bírtam végig olvasni.

Összességében azt mondanám rá ,hogy jó könyv. Ajánlom ....és nem csak az irónia kedvéért ... egy jó nyaralás mellé, vagy egy könnyű olvasmánynak mikor kiszeretnénk kapcsolni az agyunkat kicsit mert épp besokalltunk és egy nagyon nagyon nagyon női könyvet szeretnénk elolvasni.

Puszi, Swetly